Kültéri sporteszközök az elszigeteltség ellen

A Keleti pályaudvar előtti nyitott aluljárószinten a felújítás előtt több beton sakkasztal is volt, amit minden nap használatba vett egy népes játékos törzsközönség. Amikor nem volt túlságosan barátságtalan az időjárás, szinte minden asztal használatban volt. Időnként még nézőközönség is akadt. Bár ez a helyszín már nincs meg, de szerencsére nem tűntek el teljesen a városokból a kültéri sakk asztalok és egyéb kültéri sporteszközök. Parkokban, közösségi tereken ma is láthatunk betonasztaloknál sakkozókat vagy pingpongozókat.

A közös játék összehozza az embereket, ezért a kültéri sporteszközök közösségépítő hatásúak. Új ismeretségek köthetők, és a régiek is megerősíthetők. A kapcsolatok megerősítése mellett a szabadidő tartalmas eltöltésére is nagyszerű a szabadtéri sport. Egy gyors csocsózáshoz még eszköz sem kell, teljesen spontán beállhat mellé bárki.

Persze a sakkhoz készülni kell a figurákkal, a pingpong asztalhoz is hozni kell az ütőket meg a labdát. Ez már némi szervezést és időpont-egyeztetést is kíván. Apropó, ha már az időnél tartunk: mondhatja valaki, hogy ugyan kinek van ideje manapság a parkban játszani? Nos, talán sokan meglepődnénk, ha megtudnánk, hány magányos ember él a városban támogató kapcsolatok nélkül. A szociálisan elszigetelt, magányos emberek számára remek lehetőséget jelent a közösségi terek bármilyen kültéri sporteszköze a másokhoz való kapcsolódásra. Az is igazi eseményt jelenthet, ha csak egy alkalmi játékról van szó, de ha visszavágóra is sor kerül, az már egy következő szint lehet a kapcsolatban.

A sakk türelmet, figyelmet és összpontosítást igényel, ami lehetőség arra, hogy a játékosok elmélyülten és tisztelettel viszonyuljanak egymáshoz. A játszmák alatt és után a résztvevők gyakran beszélgetésbe elegyednek, megvitatják a játék menetét, a stratégiáikat, aztán megosztják a gondolataikat a világról, végül az élettapasztalataikat is. Gondoljunk erre, ha bárhol kültéri sporteszközt látunk a városban.